FTC: Elkaptam a fonalat – Tokmac a remek őszéről

183

Leginkább mentálisan fáradt el az ősz legjobb mezőnyjátékosává előlépő szélső, aki Los Angelesben piheni ki a fáradalmakat, hogy aztán frissen tudja megkezdeni a téli felkészülést.

– Még Budapesten?
– Nem, már nem – mondta megkeresésünkkor Tokmac Nguen, a Ferencváros szélsője, aki lapunk osztályzatai alapján az ősz legjobb mezőnyjátékosa lett. – Itt vagyok éppen édesanyáméknál Norvégiában, élvezzük, hogy újra együtt lehetünk.

– Megveregették a vállát?
– Mire fel?!

– Csak mert remek őszt tudhat maga mögött.
– Napi rendszerességgel tartjuk a kapcsolatot, a mérkőzések után először a szüleimet hívom fel. A világháló segítségével tudják nézni a Ferencváros mérkőzéseit, előre egyeztetjük, mikor játszunk, ők pedig odahaza leülnek a monitor elé, és ott szurkolják végig a kilencven percet. Édesanyám az egyik legnagyobb szurkolóm, az ősszel Budapesten is járt, hogy személyesen nézze meg egy-két mérkőzésemet.

– Akkor ha letesszük a telefont, kérem, mondja meg neki, hogy lapunk osztályzatai alapján az egész mezőny legjobbja lett az ősszel.
– Komolyan? Örülni fog nagyon. Jólesik az elismerés, a második idényemet kezdtem el az NB I-ben, és máris a legjobbak között emlegetnek.

– Mikor érezte, hogy eljött az ön ideje, hogy végre úgy tud futballozni, ahogy korábban Norvégiában?
– A felkészülés alatt már éreztem, egyre jobban formába lendülök, egyre több olyan húzást merek megcsinálni, amit korábban nem. Ahogy mondani szokták, elkaptam a fonalat. Mindig is mondtam, olyan típusú ember vagyok, akinek némi időre van szüksége, hogy megszokja a környezetét és beilleszkedjen. Idén ezzel már nem kellett foglalkoznom. Fokozatosan az önbizalmam is a helyére került, és a gólok, gólpasszok is jöttek. Aki ismer, tudja, a saját teljesítményemről nem szeretek beszélni, pontosan tudom, mikor játszom jól és mikor rosszul.

– Visszanézi a mérkőzéseit?
– Mindig. Ha idegenben játszunk, hazafelé a buszon, vagy Európa-liga-találkozók után a repülőtéren üldögélve megnézem az összefoglalót, és nem csak akkor, ha gólt lőttem vagy gólpasszt adtam. Odahaza pedig az egész mérkőzést szeretem visszanézni, ezekből a felvételekből sokat lehet tanulni: mit csináltam jól, mit kellett volna másképpen, esetleg lövés helyett jobb lett volna-e egy csel vagy fordítva.

– Elfáradt az idény végére?
– Nem tagadom, igen. Húzós időszak áll mögöttünk, sokáig három fronton kellett helytállnunk, a nemzetközi kupa alaposan igénybe vett bennünket.

– Az El-csoportban az Espanyol, CSZKA Moszkva, Ludogorec trió ellen hét pontot szereztek, mégis kiestek. Bosszús emiatt?
– Valóban, más csoportból hét ponttal tovább is lehetett volna jutni. Eleinte nem tudhattuk, mire leszünk képesek az Európa-ligában, hiszen a legtöbbünknek sosem volt még alkalma kipróbálnia magát ezen a szinten. Aztán ahogy jöttek a pontok, úgy hittük el egyre inkább, hogy a csoportkörben is képesek vagyunk helytállni. Nagyon bántott a Ludogorec elleni utolsó mérkőzés, hiszen nagyon közel volt a továbbjutás. Főleg úgy bosszantó, hogy tudom, a bolgár csapat az Internazionaléval találkozik az egyenes kieséses szakaszban. Hihetetlen élmény lett volna az olasz sztárcsapat ellen pályára lépni.

– Melyik volt az ősz legemlékezetesebb pillanata?
– Nehéz kérdés. Olyan pillanatokat élhettünk át, amelyekről korábban csak álmodtunk. Ha egyet mégis ki kell emelnem, az nyomban a Ludogorec elleni hazai Bajnokok Ligája-selejtező, az őszi menetelésünk azzal a találkozóval kezdődött el, ott éreztem először, hogy igenis fel tudjuk venni a versenyt az ilyen szintű csapatokkal.

– Kedvenc gólja?
– A Zalaegerszeg ellen az utolsó előtti pillanatban, a kilencvenkettedik percben szereztem győztes gólt, de a Debrecen ellen idegenbeli gólom is emlékezetes. Azt többször is visszanéztem, távolról tüzeltem, a jobb belsőmet kifordítva találtam el remekül a labdát. Nem volt egyszerű mozdulat.

– Fejben vagy testben fáradt el inkább az ősz folyamán?
– Talán fejben. Szerhij Rebrov vezetőedző jól forgatta a játékosokat, az utolsó bajnoki mérkőzésünkön, a Diósgyőr elleni idegenbeli győztes mérkőzésen csereként szálltam be a hajrára. Mentálisan elfáradtam, jól jön a pihenő. Gyorsan ki kell szellőztetni a fejünket, hogy januárban frissen és tiszta fejjel tudjuk megkezdeni a felkészülést.

– Merre pihen? Végig Norvégiában lesz?
– Ezekben a napokban idehaza vagyok a családommal, ám hamarosan indulok Los Angelesbe. A barátaimmal minden télen elutazunk oda, idén ötödször járok a városban. Egyszerűen nem tudom megunni az ottani légkört.

forrás: nso.hu

- Hirdetés -