Kajakkal az egyetemre is – Hetvenöt éves dr. Csizmadia István

96

Nem könnyű az élsportot és a tanulást összeegyeztetni, de sokaknak sikerül. Ám olyanok már kevesebben vannak, akik az olimpia évében sem halasztanak szemesztert, így csinálják végig a felkészülést. A kettős életpályamodell szobra is lehetne akár dr. Csizmadia István olimpiai bronzérmes kajakosunk. Hetvenötödik szülinapja alkalmából köszöntjük.

Csizmadia István 1944. december 16-án született Budapesten. Ahogy sokan, ő sem elsőre kötött ki későbbi versenysportjánál, általános iskolásként teniszezett. Nyolcadikos volt, mikor osztályából többen a Fradi kajakosainak edzéseit kezdték el látogatni, velük tartott, ott maradt. Nevelőedzője Szépfy Géza lett, de akkoriban ott edzősködött a későbbi szövetségi kapitány, Granek István is. Az 1959-es ifjúsági válogatóra még nem nevezték, mondván túl vékony, de egy évvel később már ott lehetett a tatai edzőtáborban. Pályafutása alatt összesen hét magyar bajnoki címet szerzett.

A felnőtt válogatottba 1965-ben került be, és a snagovi Eb-n K4 500 méteren már egy negyedik helynek örülhetett. Egy évvel később, a berlini világbajnokságon egyéniben 500 méteren hatodik. A mexikói olimpián 1968-ban tagja volt a 1000 méteren bronzérmet nyert négyesnek, és bár lehettek volna elsők is, már akkoriban sem bánta egy cseppet sem, hogy nem lett fényesebb az érem. Így vallott erről egy interjúban: „Bennem egyébként semmi különösebb nagy csalódás nem maradt, sőt! Már azt is óriási dolognak tartottam, hogy egyáltalán ott lehettem Mexikó fővárosában, ugyanis sokakkal szemben én nem halasztottam évet az egyetemen. A téli hónapokat leszámítva kajakkal jártam a Lídótól az egyetemre, este pedig vissza.”

Az olimpia után egy Eb- és egy vb-bronzzal is gyarapította éremkollekcióját 4×500 méteres kajakváltóban. Pályafutásának zárása is emlékezetesre sikerült, hiszen egy 1971-ben elszenvedett izomszakadás után tornázta vissza magát az élmezőnybe, a ’73-as Tamperében megrendezett világbajnokságon a fentebb említett stafétában a dobogó második fokára állhatott fel társaival.

A sport mellett mindig is fontos volt számára a tanulás. Középiskolai tanulmányait a komoly követelményeket támasztó Eötvös József Gimnáziumban végezte, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult tovább, ahol előbb gépész-, majd mint gazdasági mérnök végzett. Doktorátusát 1977-ben szerezte meg. 1975-ben került a Fővárosi Garázsipari Vállalathoz, mint üzemvezető, majd főmérnökké léptették elő. Tíz évvel később az Újpesti Autójavító Vállalat igazgatója lett, a ’80-as évek végétől a magánszektorban dolgozott, mint adótanácsadó.

Egy 2010-es interjúban azt mondta: „A sport nekem sokat és sokféleképpen adott: állóképességet, szorgalmat, önfegyelmet és önismeretet egyaránt. A sport révén megtanultam, hogy bárkit le lehet győzni, de feladni egy versenyt, azt soha nem szabad.”  Hogy mennyire jó állóképességet adott Csizmadia Istvánnak a kajak mi sem bizonyítja jobban, minthogy az idei karácsonyi ebéden is körünkben üdvözölhettük. Kívánjuk, hogy jövőre is így legyen!

Az Isten éltesse sokáig még!

forrás: olimpia.hu

- Hirdetés -