Női kézi: Mindent tálcán kínálnak nekik – Radicsevics kritikája a fiatal generációnak

113

A Győri ETO-val Bajnokok Ligáját nyerő, csupa szív játékáról ismert Jovanka Radicsevics egy interjúban beszélt arról, hogy semmit nem adtak számára ingyen a karrierje során, mindent kemény munkával ért el. A 33 éves montenegrói jobbszélső ebből a szempontból kritikát is megfogalmazott a fiatalabb generáció felé, amely szerinte nem érzi át, milyen kiváltságos helyzetben van a Buducsnoszt Podgorica női kézilabdacsapatánál. Reméli, a márciusi olimpiai selejtezőn újra pokoli hangulat fogadja majd a résztvevőket a Moracsában, mert a nemzeti együttessel nagy vágyuk, hogy hazai közönség előtt, minden riválisukat legyőzve jussanak ki Tokióba.

A korábban Győrön kívül Szkopjéban, majd Bukarestben is megforduló Radicsevics 2019 nyarán tért vissza a Buducsnoszt Podgoricához, amiben szerepet játszott, hogy gördülékenyebben menjen a felkészülés az olimpia évében.

Az ETO-val nyert BL-t (2013), a montenegrói válogatottal Európa-bajnokságról aranyérme (2012), míg olimpiáról ezüstérme (2012) van, háromszor is beválasztották egy nagy világverseny álomcsapatába, mégis vallja, hogy rögös út vezetett számára a sikerhez.

Mindent kemény munkával értem el az életem során – mondta Radicsevics a Vijestinek adott év eleji interjújában. – Büszke vagyok rá, hogy soha senki nem kivételezett velem. Az elhivatottságomnak és a kitartásomnak köszönhetek mindent.”

Aki csak néhányszor is látta, milyen szenvedéllyel éli meg a mérkőzéseket, hogyan harcol minden egyes labdáért, nincs kétsége afelől, hogy számára mindig csak a győzelem elfogadható.

„Ha van egy célom, a legjobbamat nyújtom azért, hogy elérjem. Erről szólt a kézilabdás karrierem, tele bukásokkal és örömteli pillanatokkal, de egy pillanatra sem adtam fel. Nem féltem megtenni a megfelelő lépést, így volt 24 éves koromban is, amikor elhagytam a Buducsnosztot, mert azt éreztem, itt már eljutottam a csúcsra, és valami újat szerettem volna kipróbálni. Elkerültem Győrbe, ahol megnyertem a Bajnokok Ligáját, és együtt dolgozhattam Ambros Martínnal” – emlékezett vissza Radicsevics, aki bizony a jelenlegi podgoricai fiatalokkal kapcsolatban nem hallgatta el, hogy nem feltétlenül elégedett a hozzáállásukkal.

„Régebben sok minden más volt, nagyobb volt a konkurencia, most ezek a 22-23 éves lányok könnyebben bekerülnek egy olyan topklubba, mint amilyen a Buducsnoszt. Mindent szinte tálcán kínálnak nekik. Azt nem állítom, hogy nem tehetségesek, de a mi generációnkban több volt az akarat, minden meccsen »haraptunk«, és megszakadtunk, hogy bizonyítsunk, míg jelenleg kicsit más a helyzet. Szeretném elmondani nekik, hogy ne vegyenek mindent készpénznek. Most itt vannak, de ez nem jelenti azt, hogy holnap is így lesz, és minden alkalmat meg kell ragadniuk, mert a legnagyobb kincs, hogy a saját országukban, a saját városukban, a saját közönségük előtt játszhatnak, ráadásul egy élcsapatban, amiért meg is fizetik őket. Mindenkinek csak azt tanácsolom, hogy nézzenek szét a világban, mert akkor meglátják, nem mindenhol ilyen csodás a helyzet. Hálásnak kell lenniük, hogy itt áldoznak a fejlődésükre, és ezt úgy tudják megtenni, ha minden edzésen a maximumot adják ki magukból.”

A decemberi világbajnoksággal kapcsolatban – ahol bekerült a japán torna álomcsapatába – elmondta, nagyon sajnálja, hogy lemaradtak az elődöntőről, de annak természetesen örül, hogy elérték a kitűzött célt, az olimpiai selejtezőt. A sikert nagy részben a montenegrói válogatottra mindig is jellemző csapatszellemnek tulajdonítja, amit csak tovább erősített egy sportpszichológus jelenléte. Nagy lehetőséget kapott azzal a válogatott, hogy márciusban hazai közönség előtt válthatja meg a jegyét Tokióba.

„Jobb nem is történhetett volna. Montenegró több szempontból is komoly vizsga előtt áll, de bízom benne, hogy mindenki átmegy rajta. Az eredményeinkkel rászolgáltunk arra, hogy a szurkolók legyenek a nyolcadik játékosunk a pályán, és újra megteljen a Moracsa. Az ország megmutathatja, hogy nemcsak a sikerek esetén áll mögöttünk, hanem akkor is, amikor a támogatására van szükségünk. Megértem, hogy a kosárlabda talán népszerűbb most, azonban teljesen más, amikor tele van az egész csarnok. A Győrrel is játszottam itt telt ház előtt, tudom, milyen más érzés az ellenfélnek, ha teli a Moracsa. Nem is gondolok másra, mint három győzelemre” – jelentette ki a 33 éves jobbszélső.

Mint ismert, Montenegró Norvégiával, Romániával és Észak-Koreával szerepel egy csoportban, az első két helyezett juthat ki a nyári olimpiára.

A szerződése még a következő idényre is érvényes Podgoricában, úgyhogy egyelőre nem gondol a befejezésre, ám a klubjával és a válogatottal egy kiugró eredmény megkoronázná a pályafutását. „Ha a Buducsnoszttal újra megnyernénk a Bajnokok Ligáját, és a válogatottal valami nagyot alkotnánk Tokióban, elmondhatnám, hogy igazán sikeres volt a pályafutásom.”

forrás: nso.hu

- Hirdetés -